Bővebb ismertető
Kíncsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig nem mese egyiküké sem.
Ezt a négy mondatot akartam írni a könyv elejére. Sőt, még címnek is ezt gondoltam sokáig: Kincsemberek. Aztán eszembe jutott, nem húzhatom csak rájuk, hiszen kíncsemberek mindenfelé vannak. Ha hiszik, ha nem. Elég egyetlen mondat, egy szemvillanás, egy tárgy, egy mozdulat, és érzed, ott van a kincsember a közeledben. Csak figyelni kell. Igaz, rájuk máshogyan kell figyelni. Valahonnan belülről. Mert a kincsemberek nem hangosak. Nem döngetik sem a földet, sem a mellüket. Nem mondhatok rájuk egyetlen jelzőt sem, mert sokfélék. Vannak köztük hallgatagok, vannak játékosak, vannak szenvedélyesek, vannak higgadtak, vannak szabálytalanok, kalandozók is előfordulnak a kíncsemberek között. Exupéry írja valahol: „Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!" A kincsemberek ilyen csodálatos párlatai a világnak. Találjanak rájuk. A könyvben És önmagukban is.
Valami kinyitotta bennem magát
Elképzelem, ahogy reggel Kolozsvárt az ütött-kopott hármas trolin utazik az óvodásai közé. „Éppen betlehemet csinálunk. Egyre csak mondom nekik, legyen már valaki pásztor is ! De mind csak angyal akar lenni !" Aztán látom kislányként, Mamóval, a Küküllő partján, Bögözön a kék házban. Úgy ír Mamóról is, a kék házról is, hogy fölkaptam a fejem, ki ez a lány? Ki vagy te, Máté Angi?
- Te szorongsz, Angi.
- Szorongok, hogy így beszédben tudjam kibogozni magamat írni könnyebb
- Mikor kezdtél írni?
- Elment Dorka a nyáron A hétéves kislányom. Apjánál volt három hónapig. Nagy hiányok ültek rám, s versek lettek belőle. Ilyen, mint a Fájós.
tenyérbe körmök mennek nyelésbe fulladások lakatlan dunyhapúpok saroknyi búcsúzások csendek tolakodnak szem köré gombolt árkok karbavett nagy semmi arcán kóricálok
;
- Meg egyszuszra elmondott mesék születtek
- Egyszuszra?
- Olyan, mintha egyszuszra írtad volna.
- Jöttek elő, mintha mindig is lettek volna
- A gyerekkorod jött elő bennük.