Kicsik és híresek [antikvár]

Részlet: Előszó A kis termetű embereknek általában nincs könnyű dolguk az életben. Kortársaik még manapság sem tekintik őket teljes értékűnek, sőt talán le is becsülik a képességeiket. Viccelődnek, gúnyolódnak rajtuk, lekezelően bánnak velük, elnéznek a fejük fölött. A testméretet egy manapság divatos előítélet szerint összekötik a testi erővel. Aid kicsi, az bizonyára gyenge is, és nem igen munkabíró. Valaha katonai szolgálatra is csak bizonyos testméreteken felül lehetett jelentkezni. Ha valaki ezt nem tudta nyújtani, akkor a társadalom részéről gúny, megvetés, megszégyenítés volt a válasz. Egy olyan korban, amikor az uniformisnak nagyobb volt a tekintélye, mint a civil ruhának, ez bizony fájhatott az illetőnek. A kis termetű emberek valószínűleg becsvágyóbbak másoknál. Azt akarják, hogy figyeljenek rájuk, érvényesülésre, ehsmerésre vágynak, híresek akarnak lenni. És ha ehhez megvannak a szükséges genetikai adottságaik, és van bennük kellő akaraterő, (zseniális) szellemi teljesítményeikkel képesek túlkompenzálni testi hiányosságukat, amelytől szenvednek. Nincs ebben semmi új. Alfréd Adler osztrák pszichológus ezt már vagy száz évvel ezelőtt felfedezte. Könyvemben szubjektív, ám semmiképpen sem önkényes válogatás szerint foglalkozom olyan, az átlagosnál kisebb termetű emberekkel, akik a maguk területén kiemelkedőt alkottak, és ezzel tekintélyt, dicsőséget vívtak ki maguknak. Kis növésük mellett egyéb közös jellemvonásokkal is rendelkeznek, úgy mint a céltudatosság, az érvényesülési törekvés, jó adag érvényesülési képesség.