Magyarország Nagyasszonyai II. [antikvár]

Zrínyi Ilona Ha rózsasziromra liliom himporával irnánk, akkor se lehetne kifejezni a kegyeletnek azt a fohászszerű gyöngédségét, amely az egész nemzet lelkét megremegteti, valahányszor Zrinyi Ilonára gondolunk. A női eszményképnek nem is tökéletessége ő már, hanem valóságos megdicsőülése. A világtörténelem nagyaszszonyai között, akiknek életéből áldás és dicsőség fakadt, kivételes hely illeti meg őt. Zrinyi Ilonát a tavasz virulásától az ősz zúzmarás deréig kálvárián keresztül hurcolta az élet. És e kálvárián mennyi tövis tépte, szaggatta a lelkét. A szenvedésben erősebbek és nagyobbak a nők, mint a férfiak. Tűrni megtanit bennünket a sors, de szenvedni és abban férfi méltóságunkat megőrizni, csak nagy nők példái tanitanak minket. Ilyen csodálatos nagy magyar asszony volt Zrinyi Ilona, akit huszonhat éves korától hatvanig, a viruló tavasztól a zimankós őszutóig kisért a balsors és ha egy pár boldog órát engedett is neki, utána szöges ostorával annál kegyetlenebbül verte. Erős férfiak is összeroskadtak volna tőle, vagy megcsókolják a korbácsot . és azt mondják az üldözőknek :- Én már a tiétek vagyok, mert kiégettétek a szivemből a haza és szabadság képét.