Mindenféle híres emberek [antikvár]

Voltaire: Előszó a rövidség dicséretében 1 f#.t i'f. «'V 'í'ií-i- V"' • Szívesen vállalkoztam arra, hogy előszót írjak Feleki László művéhez, elsősorban azért, mert kedvemre való a csupa rövid, általában mondatnyi terjedelmű, ún. aforizmákból álló kötet. Véleményem szerint ugyanis ez a műfaj az irodalom veleje, s a leginkább alkalmas arra, hogy kicsorbuljon rajta az idő vasfoga. Sajnos, kevés író tanulja meg azt az igazságot, hogy az utókorhoz csak röviden lehet szólni, mert a hosszú szózatokat elfelejtik az emberek. A rövid, magvas üzenet viszont az emlékezet kövébe véshető, tehát fennmarad. Egyedül a lényeg időálló, a lényeg pedig csodálatosképpen mindig rövid. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy művek emberek rövid szellemességeket, gondolatokat, bölcs mondásokat idéznek hosszú művekből, de sohasem egész fejezeteket. Vajon nem lenne helyesebb, ha minden író csak ezeket az idézésre alkalmas mondásokat írná meg? Ilyen i" 'll 1 ! ' ^ I I \ ' , ii I i I ' ih !¦¦ . ^ :. 1 . ji. ir'i f, ( ! > i- ¦ - ' .'i'i i i!. .! .1