Nagy katonák [antikvár]

Részlet a könyvből: Hannibál. Két ezredév és egy évszázad, az esztendőknek és az eseményeknek ijesztő végtelensége választ el bennünket - késői idők fiait - attól, aki az ókor legnagyobb hadvezére volt és aki maiglan nem egy tekintetben mintaképe maradt a modern hadvezetőknek. Az idők ködén át elcsillog hozzánk fantasztikus, erőteljes alakja, amely félig a mondába vész, míg tetteinek a történelem meséi a temető kertje. Körülötte, a nagy férfiu személye körül, nem volt ember, akinek ő a terveit, a lelkében izzó és forrongó vágyakat megvallotta volna, aki a bizalmasa lett volna, és aki följegyzésekkel ráhagyta volna az utókorra Hannibálnak akár a külső alakját, akár azt a világot, amelyet az a hadvezéri világnagyság belül, a szívében hordozott. A letiport Róma és Róma, a győzelmet ülő, egy és más vonatkozásban, historikusainak írásaiban hagyott ugyan felőle az utókorra krónikát, de ezekből az írásokból kevés világlik ki abból a sokból, ami Hannibált tette.