Német politikusok arcképcsarnoka [antikvár]

ELŐSZÓ Könyvesboltok polcain, tíjságok hasábjain - különösen a választási kampányok idején - gyakran találkozunk poHtikus-portrékkal. Az életrajz, akárhány dokumentum is támasztja alá a benne foglaltakat, szükségképpen szubjektív műfaj. Egy élő személyiséget igazán csak a személyes benyomások alapján lehet megragadni. Mogyorósi Géza nyíltan váUalja a szubjektivitást. Körmyen teheti, hiszen Berlinben él, nap mint nap hallja, látja hogy hogyan vélekednek a német politikusokról azok, akik négy évenként szavaznak a sorsukról. Németország hagyományosan hazánk egyik legfontosabb - gazdasági kapcsolatainkat tekintve pedig a legfontosabb -nemzetközi partnere. Kapcsolataink gazdag múltra tekintenek vissza, első királyunk bajor Gizellával kötött házassága óta számtalan szállal kötődik egymáshoz a két ország. A közös történelenmek persze voltak dicstelen lapjai is, de tény, hogy a két ország az elmúlt ezer évben nem háborúzott egymás ellen. Az 1989-es határnyitás, mely - Kohl kancellár szavai szerint - kiütötte az első téglát a berlini falból, továbbra is biztos érzelmi alapját adja kapcsolatainknak. Az elmúlt 12 évben a Magyarországon befektetett tőke egyharmada Németországból érkezett, exportunk közel 40 százaléka Németországba irányul. Már ez a két adat is elegendő ahhoz, hogy belássuk: közel sem mindegy nekünk, hogy mi is történik Németországban. Az elmúlt másfél évszázad német történelme bővelkedett fordulatokban. A XIX. század második felében létrejött egységes Németország igen különböző régiókból, tájegységekből állt és áll ma is, amit a föderális berendezkedés pontosan jelez. Az egységes ország igazi gazdasága a belső sokszínűségben rejlik, amit a jelenlegi alkotmányos rendszer tudatosan