Neves magyar gyógyszerészek kegyeleti adattára [antikvár]

A magyar gyógyszerészet elhunyt kiválóságai emlékének ápolását minden nemzedék erkölcsi kötelességének tartotta. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület már a XIX. század utolsó évtizedeiben - a Magyar Tudományos Akadémia mintájára - emlékbeszédekben emlékezett meg az elhunyt hírességekről. dr. Baradlai János és Bársony Elemér „A magyarországi gyógyszerészet története" című kétkötetes (1930), valamint Studény János és dr. Vondra Antal „Hírneves gyógyszerészek" című (1930) könyvében számos magyar gyógyszerész életútját, munkásságát közölték (1, 2). Franki Antal 1933-ban cikksorozatot jelentetett meg az Egyesített Gyógyszerészi Lapokban „Elhunyt nagyjaink" címmel (3). Dr. Horváth Jenő 1937. évi „Ő is gyógyszerész volt" cikkében 30 elhunyt neves magyar gyógyszerész rövid életrajzán kívül még 36 élő személyt is megemlített (4). Szász Tihamér lapszerkesztő javaslatára dr. Mozsonyi Sándor egyetemi tanár elnökletével, 1941-ben alakult meg a Magyar Gyógyszerészet Pantheon Bizottsága. A több alkalommal ülésező bizottság a Gyógyszerészi Almanach 1942. évi kötetében jelentette meg a felvett kiválóságok rövid életrajzát (5). A bizottság újabb személyek felvételét is javasolta, de a háborús körülmények miatt erre már nem kerülhetett sor. Frankl Antal 1943-ban róluk írt egy cikksorozatot „Akik kimaradtak a Magyar Gyógyszerészet Pantheonjából" címmel (6). A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerésztörténeti Szakosztályán belül 1978 tavaszán alakult meg újra a Magyar Gyógyszerészet Pantheon Bizottsága dr. Hegedűs Lajos, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos munkatársa elnökletével.