Orvosok, betegek, bolondok [antikvár]

ELOSZOAmikor röviden megpróbálom afféle Utam MűrxtóZ-módjára, egy 1989, sőt már 1917 utáni viszonylag új műfaj szabályai szerint felvázolni az összefüggést az ebben a kötetben összegyűjtött írások és a szerző szellemi Odüsszeiája vagy legalábbis (sok évvel a rendszerváltás előtt megtett) damaszkuszi útja között, nem saját jelentőségem eltúlzása vezet. Az efféle nárcisztikus én-felduzzasztás 1989 óta ugyan nem megy ritkaságszámba a Duna-Tisza táján, magam azonban remélem, hogy emigrációs helyzetem valamennyire megóvott és megóv tőle.Szalai Júliának az előszóra vonatkozó lektori tanácsa elfogadásában elsősorban az vezetett, hogy az Orvosok, betegek, bolondok írásai nem csupán témájukban, műfajilag és időbelileg heterogének (tudományos igényű tanulmányok és polémikus újságcikkek, könyvbírálatok és interjúk 1976-tól 1995-ig), hanem -marxista műszóval - ideológiailag" is. Első orvosi szociológiai tanulmányom valamennyire talán pallérozott marxizmusától a Szabad Európa Rádiónak írott cikkek dühödt, kétségtelenül túlkompenzáló, de ma is vállalt kommunistaellenességéig vezetnek. Mindez indokolásra szorul, még ha pszichológiával foglalkozó emberként tudom is: a magyarázkodás alig több, mint racionalizálás, és minden bizonnyal arról van csupán szó, hogy a lelkem mélyén mindmáig szégyellem és nem tudom egészen megemészteni egykori, húszas éveim közepéigmásodik feléig tartó (bár egyre gyengülő) marxizmusomat és kommunista meggyőződésemet.Rendszerhű családban nőttem fel, aminek egyetlen oka (hiszen a famíliában mindenki úgynevezett kisemberként kereste a boldogulását) szüleim zsidó származásában keresendő. Ideológiai finomságokkal nem foglalkozó családtagjaim, mindenekelőtt Auschwitz élményét a mai napig az idegeiben hordó anyám, elpusztított féltestvéreimre is emlékezve és emlékeztetve zsigeri szinten meg voltak győződve arról, hogy a magyarországi antiszemitizmus féken tartásának egyetlen biztosítéka a szovjet típusú rendszer.