Öt világrész magyar vándorai [antikvár]

Kikről szól ez a könyv - és kik maradtak ki belőle? (Bevezetés helyett) A Föld sokmillió éves történetéből alig néhány évezredet ölel fel az írott történelem. Ezt az arasznyi időt osztjuk fel ókorra, középkorra és újkorra. A fehér ember lába nyomán mérjük fel a korokat. Amerika Új-Világ a szemünkben, holott tudjuk, hogy nem Columbusszal kezdődik Amerika élete, hiszen Mexicoban, Peruban virágzó ősi műveltséget taposott el a betolakodó Európa. Ha Amerika európai" története négy évszázados, az ősi Európa is csak ezeresztendős - magyar szemmel nézve. Ezer éve mult, hogy az első magyar világjárók - a honalapítók - fölfedezték" ... Európát, itt a Duna-Tisza közén. Ilyen értelemben a magyar fölfedezők sorát Árpád fejedelemig vezethetnők vissza, ha ugyan nem még messzebb és homályosabb korokba. A névtelen úttörőknek nyilván hosszú sora előzte meg a hírnévvel övezett nagyokat, s a fölfedezések története ha nem nyomozhatja is ki a ködbe vesző multat, illő hogy áldozzon azok emlékének is, akiknek emlékét nem őrizte meg semmi feljegyzés. Nansen mondása jut eszünkbe: a névtelen világjárók dicsősége - úgy lehet - elhomályosíthatná a legfényesebb nevek ragyogását, ő a sarki tengerek elkallódott hajósaira gondolt, a vakmerő kalandorokra, akiknek örökre nyomuk veszett. De gondolhatott volna a szárazföldek ismeretlen vándoraira is.