Szentek élete az év minden napjára I-IV. [antikvár]

Az Úr Krisztus békességét az olvasónak! Kik a szentek? A szó tágabb értelmében szentek mindazok, kik a kegyelem állapotában vannak és Istennek tetsző életet élnek, vagyis hittel vallják Isten kinyilatkoztatásait és komoly igyekezettel teljesítik parancsait. Ilyenek az Egyházban mindenkor nagy számmal voltak és vannak; sőt a keresztségben minden ember hivatást és képesítést kap, hogy szentül éljen. A szó szűkebb értelmében szenteknek valljuk azokat, akik nemcsak szentül éltek, hanem szentül is haltak meg és üdvözültek, kik most már Istent színről-színre látják. A szó legszorosabb értelmében szentek - akikre rendesen gondolunk, mikor, miként ebben a könyvben is, szentekről van szó - azok, kiket az Egyház tisztelés végett állít elénk. Ezt teszi az Egyház a boldoggá- és szenttéavatásban. Boldoggá avatható, aki szentség hírében halt meg, ki életében hősi fokban gyakorolta az erényeket és halála után közbenjárására legalább két csoda történt. Ez az utóbbi tesz bizonyságot arról, hogy az elhúnyt már boldog Isten-közösségben él; hiszen «tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg» (Ján. 9, 31). Aki boldoggá van avatva, azt a pápa engedélyezésének mértéke szerint szabad bizonyos területen, pl. egy országban vagy egyházmegyében, vagy közösségben, pl. egy szerzetesrendben tisztelni. Ha tisztelete folytatódik, sőt fokozódik és ha közbenjárására legalább két új csoda történik, szentté avatható, és akkor már az egész Egyházban tisztelhető, mégpedig a legteljesebb nyilvánossággal és ünnepélyességgel.