Történelmi arcképcsarnok [antikvár]

Minden érzéseddel szeresd földedet, mely szült, ápolt s hantjával eltakar. Ám csak ugy lángolhat kebelünk drága hazánkért, ha ismerjük multját és gyakorta látjuk előttünk elvonulni a dicsők fényes sorait... Hadd tárja fel ez a kis képes album a küzdelmek és erőkifejtések csodás ezer esztendejét. Ime, itt látjátok koszoruban egybefoglalva őket, a hazaszerzőket, a dicső nemzetvédőket. Emelkedjetek, buzogjatok és hozzájuk hasonló lenni törekedjetek. El tudnátok-e viselni a szégyent, hogy őseitek sirhantja felett idegenek üljenek győzelmi ünnepet, ti pedig mint leigázott nép merüljetek dicstelen sirotokba s veletek együtt örökre eltöröltessék a föld szinéről az erezéves dicső magyar nemzet?... A harcok és küzdelmek kora haj, még most sem ért véget. Mint a multban, ugy ezután is lesznek még tusák, edzétek hát előre magatokat, meritsetek okulást a multak emlékiből,a letünt századok nagy magyarjainak példáiból. Tanitásul, igaz gyönyörüségül szolgáljon ez a kis arcképcsarnok minden magyar fiu és leány számára. Ezzel a kezetekben hirdessétek fennen, hogy nagy, dicső és ujabb ezer évekre méltó az olyan nép, mely annyi küzdelmek és szenvedések után megállta helyét, és lépést tartva a többi népekkel, a müvelődés és haladás utján ugy előre jutott...