Várszegi Asztrik 60 [antikvár]

III ^íír'níi llr: ,'4' ' .'Ih ; Előszó Várszegi Asztrik főapát úr 2006-ban ünnepli hatvanadik születésnapját és főapáti szolgálatának tizenötödik évfordulóját. Ebből az alkalomból három kiadványt szeretne megjelentetni a Pannonhalmi Főapátság. Közülük az első, amelyet most kezében tart a kedves Olvasó, a február 24-én lezajlott ünnepségre készült, amikor elsősorban a monostoron kívüli, egyházi és világi barátai köszöntötték Asztrik főapát urat. Az ünnep délutánján a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok adtak hangversenyt a Bazilikában, majd a szerzetesközösség ebédlőjében rendezett fogadáson Erdő Péter bíboros-érsek úr és Sólyom László köztársasági elnök úr mondott köszöntőt; e kötet szimbolikus átadásaként pedig Esterházy Péter olvasta fel itt megjelent írását. A könyvsorozat másik két darabjának megjelenése augusztusra és novemberre várható. Az elsőben a szerzetesközösség tagjai köszöntik majd Asztrik főapát urat, a másikban pedig válogatást adunk az Ünnepelt tizenöt évnyi apáti szolgálata során elmondott beszédeiből. Az ünnepi kiadványok szerkesztésekor e kötetnél nagyon is szem előtt kellett tartanunk, hogy Várszegi Asztrik főapát lir az 1989-es poHtíkai rendszerváltás és az azt követő évtized magyar egyházának emblematíkus főpapjává vált. Mind püspöki kinevezésében, mind pedig a felé irányuló bizalom sok-sok megnyilvánulásában igen fontos szerepe volt an- Előszó Mindig nehéz közös ajándékot adni; és annál nehezebb, minél többen adják. Amikor azon gondolkodtunk, hogy milyen ajándékkal lepje meg bencés közösségünk Asztrik főapát urat hatvanadik születésnapjára, úgy tűnt, csak olyasmit választhatunk, amiben a lehető legtöbben részt tudnak venni. így aztán egyre kézenfekvőbbé vált, hogy mind életkorban, mind életmódban meglehetősen sokféle közösségünket mindenekelőtt az imádságban megnyilvánuló istenkeresés fűzi össze. Arra kértük tehát a testvéreket, hogy aki teheti, válasszon egy zsoltárt a zsolozsmáskönyvből, hogy aztán ahhoz fűzött elmélkedése, töprengése legyen az ő ajándéka. Sokan adták meg kedves zsoltárukat, mások a választást a szerkesztőkre bízták. így áUt össze kötetünk, a Psalteri-um Abbatis, amelynek felosztása is a zsolozsmáskönyvet követi: Ahogy a liturgikus hét a vasárnappal, a vasárnap ünneplése pedig a szombati vesperással kezdődik, Psalteriumux)khan ugyanígy szerepel. Talán lesznek, akik azt is megkérdezik, miért az apáté ez a zsoltároskönyv, vagyis miért genitivus áU a címben. - Legfőképpen azért, mert ezekkel a meditációkkal nemcsak a zsoltárokat olvasó, imádkozó közösség képét szerettük volna megmutatni, hanem azt is, hogy alkatunk, sorsunk, érzékenysé- I ' '.M I : -lA Előszó A Várszegi Asztrik főapát hatvanadik születésnapja és tizenöt éves apáti szolgálata emlékére kiadott sorozat harmadik kötetét tartja kezében az Olvasó. Barátai, rendtársai után ő maga szólal meg az elmúlt tizenöt év távlatából. A műfaj gazdagsága és változatossága folytán feltárul spirituaHtása, szellemisége, egész egyénisége. Megszólal benne az egyháza megújulásáért munkálkodó püspök, a monostorát szenvedélyesen szerető apát, az egyházak egységtörekvésén fáradozó főpap, a különböző társadalmi csoportok kiengesztelődését segítő közéleti személyiség, a nemzet öntudatát formáló állampolgár, a diákjait ballagáskor vagy a vakáció előtt „életbe indító" tanár, az istenfélő embereket szolgáló lelkipásztor, az imádság és a munka feszültségében élő monachus. Ez mind maga Várszegi Asztrik, a főapát, de ez mind maga a pannonhalmi monostor is egyszersmind. Hiszen a monostor. Szent Benedek szándéka szerint, az apát által vezetett közösség. Ám amint a monostor karakterét az Isten akaratát fürkésző apát irányítása által nyeri, úgy küldetését az apát is az istenfélő testvérek hűségét tapasztalva tudja teljesíteni. Asztrik főapát úr közvetlen, barátságos egyénisége, tiszta embersége, hitből fakadó belső derűje sugárzik e sorokból. Ez teszi őt képessé arra, hogy előítélet nélkül szóba álljon mindenkivel, aki nyitott szívvel fordul hozzá, hogy meghallgassa, együtt érezzen vele, tanúságot tegyen előtte Isten szeretetéről.