Halász Piusz önmagáról [antikvár]

Szabó ​Ferenc a francia “XY par lui-méme” sorozat mintájára kezdte el szerkeszteni és kiadni Rómában a Mai írók és gondolkodók című könyvsorozatát, amely korunk nagy íróit és gondolkodóit mutatja be vallomásaik alapján. Mauriac, Marcel, H. U. von Balthasar és Varillon vallomási Rómában, Schneider és Emmanuel gondolatai pedig már Budapesten a Szent István Társulatnál jelentek meg. A 7. kötettől (Teilhard önmagáról, 1999) a szegedi Agapé teszi közzé a sorozatot. Halász Ferenc Piusz O.Cist. (1909-1994) lelki író és teológus életműve átfogja a viharos XX. századot. Rómában a hagyományos skolasztikán nevelkedett, de itthon a “modern katolicizmust” hirdető Prohászka Ottokár, a “magyar Illés” palástját öltötte magára: “Ó, Isten embere, engedd, hogy magamra öltsem palástodat! De ne csak a palástodat add nekem, hanem öntsd ki ám a lelkedet is, hogy új pünkösd legyek!” (Prohászka püspök üzenete). Az 1940-es években a Papi lelkiségben megjelent tanulmányaiban már vajúdik az a szemlélet, melyet a II. Vatikáni Zsinat korfordulója hozott. A zsinat által meghirdetett egyházi “korszerűsödést” és lelki megújulást sürgette és szolgálta – még a szerzetesek betiltása időszakában is – jórészt még kiadatlan írásaival, korlátozott sokrétű apostoli tevékenységével. Itt közölt három ragyogó “vallomásával” csatlakozik az “új teológiához”, és a XX. század legjelesebb katolikus gondolkodói sorába illeszkedik.