Harmincöt év - harmincöt művész [antikvár]

A kötés sérült, a kiadói borító szélei szakadozottak.
Évtizedek távlatából - történelmi tapasztalatok birtokában és személyes elfogultságoktól mentesen - sem könnyű művészeti folyamatok tárgyilagos megítélése, hát még kortársként. Kötetünk erre a nem könnyű feladatra vállalkozik. Úgy ad képet a felszabadulás utáni magyar művészetről, hogy harmincöt festő, szobrász és grafikus munkásságáról vázol fel egy-egy rövid - az életmű valamely korszakára, fontos mozzanatára vagy központi kérdésére összpontosító - portrét. A két háború között indult nagyságok mellett (Ferenczy Noémitól Pátzay Pálon át Kmetty Jánosig) felvonulnak az életművüket 1945 után kiteljesítők (Domanovszky Endre, Barcsay Jenő, Somogyi József stb.), s a vezető mesterek között helyet kaptak a középnemzedék képviselői (Kokas Ignác, Kiss István, Szabó Zoltán) és a fiatalabbak (Deim Pál, Kő Pál) is. Változatos a porték szerzőinek megközelítési módja: akad az írások között részletező műhelytanulmány és nagyvonalú esszé, lendületes vázlat és aprólékos műelemzés, publicisztika és leíró összegezés. Ez a sokféleség a mentségünk. Ebből következik ugyanis, hogy a kötet - egészében és összességében - mégsem esetleges. Szó esik benne felszabadulás utáni képzőművészetünk minden lényeges szellemi mozgalmáról és közéleti gondjáról. Műhelyekbe pillanthat az olvasó, s a műhely négy fala közül széles panorámában tárul elé az új magyar képzőművészet.