Hazafelé - Számadás a vándorútról [antikvár]

Fekete György fontosabb művészeti és közéleti írásaiból, valamint a vele készített interjúkból egy olyan válogatást nyújt át, amely az olvasót különleges módon, időben visszafelé haladva engedi a magánszférájába, és beavatja a meghatározó kulturális eseményekbe, miközben kirajzolódik a magyar művészeti élet rendszerváltozás előtti és utáni kultúrpolitikai helyzete. „[A] nemzeti kultúra értéke abban van, hogy a mindenkori magyar jellegzetességek és minőségek egyben tartására irányul. Talán szűk, de igen mély az a sáv, amelyen ezeknek az értékeknek a helye kijelölhető, s amelynek a karbantartása egyedül a mi feladatunk, a mi felelősségünk.” „[N]em vagyok hajlandó az életnek semmilyen tényét békaperspektívából nézni, s kezdettől fogva teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a történelemnek egyetlen változata van, amelyet élünk, és ennek a változatnak a létrehozásában számomra öröm részt vállalni. A cél izgat inkább, és nem a körülmények, amelyek között azok megvalósíthatók. A mostani időszak nagyságát és szépségét én csak a reformkorhoz tudom hasonlítani. Abban is összehasonlíthatóak, hogy a 19. század elejének embere sem volt képes minden nap minden órájában átélni az idő nagyszerűségét, eredménye viszont a mi mai létünknek is alapjává lett. Nem is tudok másra gondolni tehát, mint a mi sikereinkre várakozó unokáimra.” /FGY/