Henrik [antikvár]

Barátaim óvtak attól, hogy vállaljam a beszélgetést Havas Henrikkel. Ha azt mondom róla, hogy nehéz ember, akkor még enyhén fogalmaztam. Nemigen tudni, hogy mi jár a fejében, nem könnyű követni a gondolatmenetét, néha elképesztően őszinte, máskor szégyenlős, mint egy kisfiú, egy perccel később pedig bezárkózik és hosszú ideig meg sem szólal. Persze szakmai kihívás is van a világon. De végül nem ez döntött. Egy apróság döntött, amit megtudtam róla. Havas valamikor a Volánnál dolgozott. Volt a cégnek egy GAZ típusú söprőautója. Amikor sofőr nélkül maradt, elvállalta, hogy munkaidő után felsöpri vele az udvart. Napközben főnök volt, délután takarító. A szemetet is neki kellett kivinni az újpesti szeméttelepre. Miközben 40 kilométeres "sebességgel" araszolt a Váci úton, eszébe jutott, mi lenne, ha megkérdezné az útba eső kisüzemek vezetőit, akiknek nem érte meg ilyen járműveket tartaniuk, nem akarják-e, hogy náluk is felsöpörje az udvart. Hirtelen temérdek megrendelője lett. Jól is fizettek. Ő meg élvezte. Pár évig neki köszönhetően volt tiszta a Váci út és környéke, ugyanis menetközben az utcát is feltakarította. Pusztán lelkesedésből, ha már arra jár. Így aztán úgy döntöttem: belevágok. Odze György