Hofi - Pusszantás mindenkinek [antikvár]

Több a téma: lopás, hazugság, csalás, okádnivaló. Több a célpont, hát többet találok el. S akit találat ér, az nem örül. Mondták is már, hogy engem le kell söpörni a színpadról. De igazából gyöngék ahhoz, hogy visszalőjenek. Meg aztán mással vannak elfoglalva. Hogy kaszáljanak, hogy megszedjék magukat. Csomagolnak, meg ilyesmi. Aktuális maradt utolsó pillanatig. Nem várta meg a két durva hetet. Pusszantott, és elment. ...a műsor sokáig úgy indult, hogy az omladozó kémény téglái közül előbújik Hofi, és azt mondja "Heil, Csurka! Meddig lesz így?" A próbák idején még nemigen tudtuk, hogy mit kezdjek az ágytállal, ami ott hevert az ágyam alatt. Aztán egy előadáson véletlenül a lábam elé került, és én beleléptem. Attól kezdve az ágytál a cipőm lett. Egy másik alkalommal a nyelére léptem rá, amitől a kedves kis alkalmatosság a levegőbe repült. Elhatároztam, ha még egyszer felugrik, elkapom a nyakát. Elkaptam. Így lett belőle nyeles fésülködő tükör. Aztán meg fehér egér. Meg palacsintasütő. Nem vagyok én se klasszikus, se mai magyar, se mai külföldi. De pótszéken is ülnek meg állnak. Meg is kérdem: Ennyi ember ide bejött? Most bátrak vagytok, vagy munkanélküliek? Akarom, hogy szeressenek is. Akarom... Egyszerűen azért, mert elfáradtam a konfliktusokban. És most játszani szeretnék.