Holtbiztos, avagy Suicide Motel Welcome! [antikvár]

Volt könyvtári példány. Tábla enyhén karcos.
Verőfényes, őszi reggelen indult útnak Magyari Tamás és Magyari Mónika. Két ember, egy lélek, egy pár. Életük leghosszabb utazására készültek kéz a kézben. Olyan útra, ahol nincs úti cél. Mindössze nyolc keserédes, boldog hónapot kaptak az élettől, szerelmüket leírni, mégis, egy élet is kevés. Tamás elment, Móni maradt. Egyedül.. Hogy miért, nem tudja. A két és fél gramm `halált` az ő szervezete is befogadta, mégis túlélte. Nevezhetjük csodának, én mégsem hiszem. Mondjuk úgy, dolga van még itt, még nem mehet. Öngyilkosságukat és annak tragikus végkifejletét egy ország kísérte végig. Könyvében kendőzetlenül, tabuk nélkül tárja fel lelkének legféltettebb titkait, érzéseit, gondolatait, félelmeit, szerelmük történetét. Az öngyilkosság, mint tudatállapot, a gyász, mint folyamat, s a rengeteg megválaszolatlan kérdés, de főképp egy: Miért? Beszéljenek helyettem a sorok. Hogy van-e élet a halál után? Nem tudhatjuk. Ám, hogy ők majd újra találkoznak, abban biztos vagyok. Holtbiztos....