Hűséggel és szeretettel [antikvár]

A fedlap mentén enyhén sérült a ragasztás.
A ​szentek és boldogok figyelmeztetnek bennünket, hogy a béke és az emberi társadalom megújulásának útja az életszentség. Batthyány-Strattmann László egyike annak a megszámlálhatatlanul sok Krisztus-követőnek, akik mártíromságukkal vagy hősies fokon gyakorolt erényes életükkel tettek tanúbizonyságot hitükről. Férfiak és nők, ifjak és idősek, világiak és egyháziak, sokszor drámai helyzetben is vállalták a szeretet erejét, a lélek szabadságát, a Krisztus iránti hűséget. Batthyány-Strattmann László magyar főnemesi család hatodik gyermekeként született Dunakilitiben, 1870. október 28-án. Középiskolai tanulmányai után 1900-ban szerzett orvosi diplomát a bécsi egyetemen. Később specializálta magát szemorvosnak. 1898-ban feleségül vette a mélyen vallásos Corret Mária Terézia grófnőt. Tizenhárom gyermekük született, akiket a legnagyobb odaadással neveltek. A szülőknek, főleg az édesapának mindig volt ideje a gyermekeivel való foglalkozásra. A herceg szülői feladatai mellett szenvedélyesen szolgálta betegeit. 1902-ben kórházat alapított a burgenlandi Köpcsényben (Kittsee), hogy a szegényeket minél jobban elláthassa. Az I. világháború után az egész család áttelepült a magyarországi Körmendre, ahol a herceg saját vagyonából szintén kórházat hozott létre. Betegeiben mindig Krisztust látta. Buzgóságának középpontjában az eucharisztikus Krisztus állt. A napi mise a családi közösségben végzett rózsafüzér, a személyes imádság, sok munkája és szülői feladatai mellett természetesen hozzátartozott minden napjához. Tudatosan a szegények orvosa akart lenni. A test gyógyítása mellett mindig törekedett a lélek gyógyítására is. Az orvosi kezelést ingyenesen végezte, a szegényeket pedig még külön, anyagilag is támogatta. Tizennégy hónapi súlyos szenvedés után, amelyet a keresztre feszített Krisztussal egyesülten viselt, 1931. január 22-én halt meg Bécsben, a szentség hírében. Holttestét a burgerlandi Németújváron (Güssing) temették el a családi sírboltban.