Húsz év Afrika szívében [antikvár]

Somssich Pongrác 1920. augusztus 12-én született Budapesten. Somogy megyében nőtt fel, ahol atyja már gyermekkorában magával vitte vadászatra, és oktatta a sportszerű, vadat tisztelő vadászszabályokra, hangúlyozva, hogy a vadászat jutalom a munka után. Az első őzbakot, szarvasbikát, mint nagybátyja, Széchenyi Zsigmond, Somogyváron ejtette. A budapesti Műegyetem mezőgazdasági fakultásán végzett négy évet, majd a belgiumi Leuven egyetemén szerzett gyarmati agrármérnöki diplomát, és 1948-ban Belga-Kongóban egy jutaexportáló vállalathoz szerződött három évre. Megtanulva munkatársaitól meg vadászkísérőitől a kikongó és a kiszuahéli nyelvet, közeli kapcsolatban élt az ország bennszülött lakóival. Öt évet a Kongó-medencében lévő Kasai és Kwango folyók vidékén töltött. 1957-ben egy kávéexportáló vállalat igazgatójaként Kelet-Afrikába került. Tizenegy évet töltött a Tanganyika-tó északkeleti szélén fekvő Usumburában (ma Bujumbura) ahonnan - Ruandán és Urundin kívül gyakran járt Ugandába, Kenyába és Tanganyikába is. A Kongó függetlenné válását kísérő zavargásokat Kongó határán, Ruanda és Urundi független országgá alakulását a helyszínen élte át. Az itt lefolyó eseményeknek gyakran közeli tanúja volt és ezek főszereplőit - Mobutut, Idi Amin Dadát, Ruanda és Urundi királyait és minisztereit - személyesen ismerte. Ezután még hat évet élt a függetlenné vált Burundinban, ahol a földművelésügyi miniszter vadászati tanácsadója is volt. Hogy fiainak európai neveltetést nyújtson, 1968-ban végérvényesen visszatért Európába.