Jó volt élni [antikvár]

Lapélek kissé foltosak. Borítók és gerinc sarkai kopottasak. Pár oldalán ceruzás jelölések. Borítók alsó élei és gerincének védőfóliázása kissé felhólyagosodott. Gerinc alsó része a hátlap mentén kopott.
"Nagyon ​szerettem az életet Ragyogásában és sötétségében is, még olyankor is, mikor kegyetlennek éreztem. Soha, soha se éreztem azt, percekre sem, hogy most jobb volna nem élni. Mikor jöttek a sorscsapások, nagy veszteségek, a keserű könnyek időszakai, arra gondoltam, hogy hiszen én teljes emberi életet kértem, arra vágytam, nem az üvegházi növényére. És mikor nagyon-nagyon nehéznek éreztem, mendég megszólalt a titokzatos Hang: Elég néked az Én kegyelmem… És mindég elég volt gyógyulásra, megnyugvásra, újjászülető mosolyra… Minden embernek, aki nyílt szemmel nézett körül, és mellre szívta az életet – le kellene írnia, így a vég felé azt, amit tanult belőle. Mit ismert meg benne lényegesnek és mit lényegtelennek. Jó beleállni a folyóba, hogy kimossuk iszapjából, homokjából az aranyszemcséket. És felmutassuk magunknak, szeretteinknek; ezt találtam… ennyit találtam." Gróf Lázár Mária ősi székely család egyik utolsó sarjaként csak kora fiatalságát, 1894–1918-ig töltötte Erdélyben. Erről az időről szól naplóinak időskori összegezése, szubjektív korképet adva az erdélyi arisztokrácia békebeli életéről. Költői, humanista, minden iránt érdeklődő lénye átsugárzik a könyv minden – hol kacagtató, hol könnyeket fakasztó, hol mélyen elgondolkodtató – lapján.