Kavics Vera kis élete [antikvár]

Kiadói adatok nincsenek feltüntetve....Már harmadszor ment el az ajtó előtt, újból és újból szívdobogást kapva, amint elolvasta a felírást: Személyzeti osztály. Egyszer már a kilincsen is volt a keze, de bentről telefoncsengés éles hangja rikoltott ki. Erre visszaugrott, s mint aki fél, hogy valami illetlenen kapják rajta, igyekezett semmitmondó arccal sétálni tovább a folyosón. Ajtók nyíltak, csukódtak, kékruhás nővérek jöttek-mentek, senki sem szólt hozzá, senki sem törődött vele. Alkudozott magával: még egyszer az ablakig és vissza, és akkor bemegyek! Aztán a még egyszerből még tízszer lett. Fáradt volt: a lába remegett, gyomrában csikorgott az éhség - mikor reggelizett? és mit? Langyos, halványsárga folyadékot, amit makacsul teának neveznek, hozzá két harapásnyi száraz kenyeret - ó, milyen száraz volt, valóban! Alig tudta lenyelni, még a villamoson is érezte a szikkadt morzsákat a szája szélén... És most már dél van. Valahonnan harangszó hallatszik. Bent újból telefon.