Keserű magyar sors: Emigráció [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Emigráció: kibujdosás, kivándorlás (később disszidálás) különböző (gazdasági, politikai, vallási stb.) okokból az anyaország területéről. A magyar emigránsok, menekültek olyan honfitársaink, akik a lábukkal szavaztak - tartja a mondás. Magyarországon a XVIII. század elejétől, s aztán fokozott ütemben a XIX. század közepétől sűrűn voltak ilyen "voksolások". Csak az utóbbi 150 évben az egyik emigrációs-menekülési hullám követte a másikat, csupán az első világháború előtt közel másfél millió magyar állampolgár "tántorgott" ki Amerikába, az Újvilágba szerencsét próbálni. Akik ekkoriban szálltak hajóra, még nem szándékoztak véglegesen letelepedni új hazájukban, egyetlen céljuk volt csupán: enyhíteni kínzó nyomorúságukon, ideiglenes vendégmunkásként vállalva akár a legnehezebb munkákat, a legembertelenebb körülményeket is. Reményeik szerint haza kívántak térni, akadt akiknek ez sikerült is, de legtöbben testben, lélekben megtörve, idegen földben elhantolva, elfeledve nyugszanak. "Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél." Márai Sándor