Ki a jövőnek vet magot [antikvár]

Felső lapélén enyhe foltokkal.
...Egyet kérek tőletek, akik túlélitek ezt a kort: ne feledjetek! Ne feledjétek sem a jókat, sem a rosszakat! Gyűjtsétek gondosan a tanúvallomásokat azokról, akik elestek magukért és értetek. Egy napon a ma múlt lesz, nagy időkről fognak beszélni és névtelen hősökről, akik történelmet csináltak. Szeretném ha tudnátok: ezek a hősök nem voltak névtelenek. Emberek voltak, akiknek volt nevük, volt arcuk, voltak vágyaik és reményeik, s éppen ezért még a legeslegutolsónak a fájdalma sem volt semmivel kisebb az elsőnél, akinek a neve fennmaradt. Szeretném, ha olyan közelállónak éreznétek őket, mint ismerőseiteket, rokonaitokat, mint önmagatokat. Hősök egész nemzetségét irtották ki. Szeressetek legalább egyet közülük olyan szeretettel, mintha fiai vagy leányai lennétek, s legyetek büszkék rá, mint nagy emberre, aki a jövőnek élt" (Julius Fucik)