Ki köszöni meg... [antikvár]

A borító kopott.
"...ha az ember szomjas, vagy beszennyezte magát, csak odamegy a vízcsaphoz, - kinyitja, - és a víz ömlik a szegény szomjas, szennyes kezű emberre - és felüdíti, vagyis boldoggá teszi..." Ilyen az Isten kegyelme. "De vajon ki köszöni meg a vízcsapnak, hogy vizet ad?" - Ez volt az áldott emlékű, szentéletű Brückner József atya életfilozófiája, ha valaki bármit meg mert neki köszönni, legyen az bármilyen kicsinység, vagy nagy dolog. Mindenkinek megtett mindent, amivel segíteni tudott, apró, gyors, tipegő lépteivel szaladt egyik lelki gondozottjától a másikig, nagy-nagy, derűs, lelkes szeretettel. S ezután újra válaszolt: "... már felvittem a Bakátsba - vagyis rábíztam Legfőbb Közbejárónkra, a Szent Szűzre! S van-e olyan ember, aki az Ő közbenjárásában csalódott volna?!" Korunk legnagyobb bajai: a pénzhajhászás, a testi-lelki nyomor, a hitetlenség, önzés, elkeseredettség, önpusztító életmód. S aki mindenki gondját-búját-baját magára vette: a "Szaladó Szent" 1973. március 25-én életét is készségesen áldozta lelki gondozottai megmentésére. Immár huszonöt éve az Úrnál könyörög és örök Magnificatot énekel - értünk, Hazánkért. Ez a könyv köszönet Istennek - Brückner Atyáért. Hálás szeretettel, lelki gyermekei nevében: Gyurián Edit