Királyi baklövések [antikvár]

Kötetünk olyan történetek és baklövések izgalmas leírását tartalmazza, amelyekről történelmi tanulmányaink során nemigen hallottunk, vagy talán kissé eltérő ismereteket szereztünk. Az ember azt hihetné, ha egy könyv olyan emberekről szól, akik azt hitték, hogy lenyeltek egy versenyzongorát, meg voltak győződve róla, hogy egy párnát hoztak a világra, vagy éppen csirkéket tüntettek ki érdemrenddel, akkor az csakis valami elmegyógyintézeti esettanulmány-gyűjtemény lehet. Sőt, abban is kétségtelenül egyetértene mindenki, hogy az olyan esetek, amikor valaki ruhapróbálókat alkalmaz, mert fél, hogy ruháit méreggel itatták át, vagy megpróbálja megenni a szolgáit, netán megkísérli rózsaszirmokba fojtani a vacsoravendégeit, minden bizonnyal egy pszichiátriai konferencia anyagából származnak. Továbbá, amikor a brit flotta egy fontos személy utasítására otthagyta szokásos feladatait, hogy főzési hozzávalókat hajkurásszon, hogyan fordulhatott elő, hogy senki nem emelt szót az eset ellen az alsóházban? Az igazság az, hgy mindeme bolondságok felelőseinek van egy közös vonása: mindannyian valamelyik uralkodóházhoz tartoztak, így megtehették, hogy elvárják legütődöttebb kívánságaik teljesítését is. Egyúttal kivívták maguknak a jogot, hogy bekerüljenek a Királyi baklövések gyűjteményébe. A gyűjtés során figyelememet elsősorban nem a politikai malőrökre, hanem sokkal inkább a családi körben, ünnepélyes alkalmakkor, társaságban és a magánéletben elkövetett baklövésekre fordítottam. Ez szükségesnek tűnt ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni az olyan királyokat, akik nemcsak uralkodtak, de kormányozták is népüket azoktól, akik kizárólag uralkodtak, és a hatalmat is csak erőszakkal tudták megtartani. Természetesen a huszadik század diktátorai is éppolyan despoták voltak, mint a történelem bármely uralkodója, ám egyiküket sem lengte körül a trón és a korona titokzatossága, ami különlegessége folytán kutatásom elsődleges célpontja volt.