Kisbojtárból főpásztor [antikvár]

Takács Nándor immár öt esztendeje kiérdemesült, vagyis nyugdíjas püspök, de túl a nyolcvanon is fiatal. Öröm vele beszélgetni. Apró dolgokra is pontosan emlékszik, mégsem vész el a részletekben. Mondataiból belső harmónia, kiegyensúlyozottság sugárzik, ami már önmagában is misszió a mai aggodalmaskodó, bizalmatlanságra hajlamos világban. Az 1956-ot követő megtorlások látszólag kettétörték pályáját. A papi működéstől és a hitoktatástól eltiltották, de kántorként és karnagyként, valamint "zugkáplánként" - az ország számos plébániáján megfordulva - mindig teljes értékű lelkipásztor maradt. A kínálkozó lehetőségeket maximálisan meg tudta ragadni, anélkül, hogy a titkosrendőrség vagy a békepapi mozgalom kísértéseinek egy fikarcnyit is engedett volna. S titokban megmaradt karmelita szerzetesnek. Élményeiből, tapasztalataiból, hányattatásaiból erőt meríthetünk. Életútja ugyanis bizonyossággal tölti el az olvasót: a keresztény erények gyakorlására nincs alkalmatlan idő.