Kiss Sámuel (1781-19-1819), a debreceni "rajziokola" első professzora [antikvár]

Kiss Sámuel életrajzát Balogh István írta meg 1955-ben. Igaz, nem monográfikus igénnyel és formában, hanem a XIX. század eleji művészeti életet tárgyaló dolgozata részeként. Azóta több olyan tanulmány jelent meg, amely árnyaltabbá tette a múltszázadi magyar képzőművészetről való ismereteinket, Debrecen történetét, művelődéstörténetét. Az MTA Művészettörténeti Intézete és a Magyar Nemzeti Galéria megrendezte az 1780-1830 közötti magyar képzőművészetet reprezentáló kiállítását. Igaz, ebben nem kapott szerepet Kiss Sámuel, de a katalógus tanulmányai feltárták a kor művészeti életének eddig rejtett, vagy kevésbé ismert kincseit, hozzájárultak az összefüggések felismeréséhez. Balogh István újabb tanulmányai ugyanezt tették, de debreceni hangsúlyokkal. Kiss Sámuel műveiről Kazinczy Ferenc emlékezett meg 1814-ben. Négy kortársának is beszámolt levélben a nála tett látogatásról. Aztán csak egy bizottság látta Kiss hagyatékát, majd a feledés homálya borította be a korán meghalt festő életművét. Művei raktárak mélyén álltak, vagy lappangtak, nem tudtunk meglétükről, hollétükről.