Kossuth-, Állami és Széchenyi-díjasok 1948-2008 I-II. [antikvár]

A bársony karcos mindkét kötetnél.
Részlet: Presztízs és „anyagi megbecsülés". A Kossuth- és Széchenyi-díj Európában egyedülálló díjrendszer. Évente 35-38 értelmiségi - kutató, tanár, művész, újító - kap az államtól díjat. A díj presztízse kiemelkedő. Nem mérhető össze a mindenütt szokásos ugyancsak állami kitüntetésekkel. A Kossuth- az egyedüli díj, amely érdemesnek látszott arra, hogy az 1990 előtti korszakból a politika átmentse a rendszerváltás utáni időkre. (No, ma azért nem 110 fő kap elismerést, mint 1948-ban.) A díjakat a nemzeti ünnepen, március 15-én adja át a három közjogi méltóság: az államelnök, a miniszterelnök és az Országgyűlés elnöke. Talán az egyetlen program az utóbbi időkben olyannyira békétlen nemzeti ünnepen a 14.00 órai díjátadás, amelyet nem kísér pártpolitikai torzsalkodás. (Hacsak nem politikai akciónak minősítjük azt, amikor a díjazott nem fog kezet a miniszterelnökkel, de a díjért járó összeget átveszi. Vagy, mint legutóbb, amikor a díjat - és becsületére legyen mondva, az összeget is - politikai hangvételű levél kíséretében visszautasítja.) Korunk emberképet formáló ereje, a sajtó kiemelten foglalkozik a díjazottakkal: már előzetesen híreket és híreszteléseket gyártanak, fokozva a kíváncsiságot. A díjazottak hirtelen közszereplőkké lépnek elő. A napilapok interjúkat készítenek velük, és közlik a díjazottak listáját. A tv-hírekben élen áll az átadás közvetítése. Mindemellett a díjak összege igen magas: százhavi minimálbér adómentes összege. Még az irigységre hagyományosan hajló hazai közvéleményben sem hallani kritikai hangot - például a kimaradtak hangját - az összeg magas volta miatt. Ahogy például vissza-visszatérően olvasni felszólalásokat a magyar állam értelmiségpolitikai hagyománya ellen: hogy ugyanis túlságosan kiemelten kezelné az elitértelmiség egyes csoportjait. Kiemelve őket a piacviszonyokból. Egyes művész-, író-, kutatói csoportokat az állam - a kormányzat által kinevezett szakmai bizottságok javaslatai-döntései alapján - külön finanszíroz: élethossziglan kutatási ösztöndíjat biztosít az Akadémia tagjainak és doktorainak, életjáradékot a nemzet színészeinek, a mozgókép mestereinek, a babérkoszorús íróknak, a nemzet sportolóinak. Kétségtelen: a magyar állam egyedülálló politikai gyakorlatot alakított ki. (A sok és magas összeggel járó állami elitértelmiségi díj csak része ugyanis az elitértelmiséget általában kiemelten kezelő állami kultúrpolitikának.) Még akkor is figyelemre méltó politikai gyakorlat ez, ha kétségtelen: kevés európai államban áll ilyen magasan az alkotó tudományos és művészértelmiség presztízse a társadalomban, mint Magyarországon. Ezt meglehetősen pontos felmérések bizonyítják.