Bővebb ismertető
Luther végrendelete az evangélikus egyházé, amely kérte is a kiadatását. Az ügy elhúzódott, s jött a nagy árvíz, ami elől a múzeum levéltárát is menekíteni kellett. A felbecsülhetetlen értékű irat csak 1845-ben került az evangélikus egyházhoz, ahol a jegyzőkönyv szerint "piros bársonytokban, vaskazettába zárva, páncélszekrényben" tárolták. Eredetiségét 1878-ban vizsgálták meg a szakértők, és megerősítették: ez Luther saját kezűleg írt végrendelete. Utoljára az 1930-as években suttogtak a testamentumról. Titkos megbeszélések, tárgyalások sorozata irányult arra, hogy Magyarországról visszakerülhessen Wittenbergbe. Egy osztrák műkincsügynök addig kilincselt, folytatott titkos egyeztetéseket, míg a hitleri Németország illetékeseitől nem kapott ígéretet arra, hogy 100.000 márkát kínálnak fel a végrendeletért. Az ügyletet két dolog nehezítette: az egyik, hogy politikát kevertek a folyamatba, hiszen közvetlenül Hitler támogatását kérték a pénz megszerzéséhez. A másik, hogy a Magyar Evangélikus Egyház nem akarta eladni a dokumentumot. 1941 júniusában dr. Kapy Béla püspök végérvényesen tudatta a németekkel, hogy a "Jankovich-féle ajándékozási okmány nem teszi lehetővé a végrendelet kiszolgáltatását". Luther Márton végrendelete tehát Magyarországon van. Az okmánynak nemcsak az az érdekessége, hogy Luther Márton saját kezű írása és eredeti példány, hanem az is, hogy a végrendeletet hitelesítő tanúk között van a XVI. század másik nagy reformátora: Melanchton Fülöp is.