Makk Károly [antikvár]

"Ki ez a Charlie? A második nem. Őt kérlelem, marasztalom, menesztem, zavarom, űzöm, olyan helyzetekbe, oly ügyekbe való intézkedések megtételére, melyekkel én gyűlölök foglalkozni, bennük részt venni, dönteni stb. finnyásságom, lustaságom, sőt, hogy nagyképű legyek, ízlésem okán. Ő ügyködik, ágál helyettem, élvezvén misszióját, villogtatván képességeinek szivárványszíneit, mint született mutatványos. Én pedig hálás vagyok neki, miközben elborzadok "modus operandi"-jának harsányságán, hiúságának szemmel átható élvezetén. Egyszer rajtacsíptem, ahogyan egy méregdrága szálloda elegáns márványvécéjében a tükör előtt állva grimaszolva fürkészi ábrázatát, vonásait próbálván a legelőnyösebbre elrendezni, azzal a gondossággal, ahogyan a csodálatos Giugaro mester még csodálatosabb gondossággal legújabb karosszériájának vonalait vizsgálja. Ezen az estén súlyos szemrehányásokkal illettem Charlie-t. Elvégre nem csak ő állott ott az előtt a tükör előtt, nem csak ő pojácáskodik, feltűnősködik, esik a teátrális pózok használatának örömet adó kísértésébe. De nem ám! Elvégre ketten vagyunk, és ő helyettem működik, képvisel, sőt, úgy tűnik mi az, hogy úgy tűnik: úgy van, hogy ő én is vagyok. Korholtam ők, hidegen bíráltam, a lelkére beszéltem, kérleltem, legyen szerényebb, észrevétlenebb, finomabb. Úgyis célba ér."