Megpróbálni élni... [antikvár]

Védőborítója kopottas.
A 20. századi képzőművészet történetében nem szokatlan, hogy néhány alkotó, az 1945 utáni évtizedekben, különféle okból ugyan, de mellőzötté vált. Kemény Judit is azok közé a tehetséges, autonóm gondolkodású képzőművészek közé tartozott, akik életük legfontosabb korszakában kényszerültek majdnem teljes elszigeteltségben élni. A közép-kelet-európai régiónak mielőbb abból az aspektusból kell végiggondolnia szellemi folyamatait, hogy melyek azok a gondolatok, életművek, amelyek nem a megfeleltetésre épülnek, hanem a lokális, ugyanakkor egyetemes hangszín okán értékesek. A provincializmusból nem a provinciális attitűd, hanem a magas színvonalú szellemi teljesítmény vezet ki, ez az integráció egyetlen módja. A nívós, lokális szellemi teljesítmények feltárása, és ezen életművek nyilvánossággal való megismertetése lehet a kiindulási pont. A 2009-ben, kilencvenegy éves korában elhunyt Kemény Judit életművének, derékba tört pályájának, mellőzöttségében is gazdag alkotói útjának ez a fajta egyedi szellemi háttér adja meg értékét.