Mindig hűségesen [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Bevezető részlet: Egy ​nép hitéletére az is jellemző, hány szentet adott a világnak. Itt most nemcsak a már oltárra emelt szentekre gondolok, hanem azokra is, akik életük példájával, hitük megvallásával, tetteikkel és áldozatukkal kiérdemelték ezt a felmagasztaltatást. A mi magyar egyházunk utolsó kanonizált szentje: Árpádházi Szent Margit. Az ő életétől közel nyolc évszázad választ el bennünket. De ezekben az évszázadokban is voltak olyan kimagasló egyéniségek, akik hősiesen gyakorolták az erényeket, példaadóan tettek tanúságot Krisztusról. Meszlényi Antal írja „Magyar szentek és szentéletű magyarok” című könyvének előszavában: „Az Egyházi Lapok 1944-es évfolyamában (33--35. l.) hangot ad ama szomorú valóságnak, hogy vannak magyar szentjeink és mégsem mondhatók azoknak, mivel különféle gátlások miatt, nem történt meg boldoggá- és szenttéavatásuk.”. Van tehát pótolnivalónk ezen a téren is, hiszen ha csak az 1800--1900-as évek fordulójáig tekintünk vissza, olyan nagy és szent egyéniségekkel találkozunk, mint például Prohászka Ottokár püspök, Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa, Bogner Mária Margit, Kaszap István, Salkaházi Sára, és még jónéhányan. Közülük ebben a könyvben Bogner Mária Margit, vizitációs nővér életének történetét kapja kézhez az olvasó. Dr. Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök