Bővebb ismertető
Molnár Lajos 2006. június 9-étől 2007. április 6-áig volt egészségügyi miniszter. Nevéhez több radikális reformintézkedés bevezetése, és öt reformtörvény elfogadtatása fűződik. Tárcavezetőként elfogadtatta a szabadabb gyógyszerárusítást és patikaalapítást is lehetővé tevő gyógyszer-gazdaságossági törvényt, nevéhez köthető az Egészségügyi Felügyelet megalapítása, a kötelező orvosi kamaraitagság megszüntetése és a később megszüntetett vizitdíj bevezetése is. Elindította a kórházátalakítás programját. A több-biztosítós modell tervezete nem csupán az egészségügyben közvetlenül érdekelt felek között, hanem az egész társadalomban hatalmas indulatokat korbácsolt fel - nemcsak az ellenzék és a sajtó, hanem koalíciós partnerei, sőt olykor párttársai is támadták. 2007. április 6-án, nem egész 10 hónap után mondott le miniszteri posztjáról. E politikai memoár ennek a 10 hónapnak a hiteles és szókimondó története, amelyben a szerző őszintén ír egészségügyről, politikáról és arról, milyen - kívülről nem látható - érdekek mozgatták a változások ellenzőit és a politikai ellenlábasokat.
1946-ban született, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát.
Hosszú évekig dolgozott Salgótarjánban, illetve Algériában és Bécsben. 1989-ben lett osztályvezető főorvos, 1992 és 2006 között számos fővárosi kórházban töltött be főigazgatói posztot. A rendszerváltás óta aktívan foglalkozik az egészségpolitika kérdéseivel. 2006-ban szabad demokraták országos listájáról került a törvényhozásba, június 9-étől nevezték ki a szocialista–szabad demokrata kormány egészségügyi miniszterévé, ezt a tisztséget lemondásáig, 2007. április 6-áig töltötte be. 2007. októberétől az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának tagja.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
Miért lettem antipatikus? (2010)
A szerző kiadónál megjelent művei:
Miért lettem antipatikus?