Műfaja: Paudits [antikvár]

Paudits Béla önvallomását vezeti a kezébe. Külön köszönet illeti őt azért a hihetetlen őszinteségért, amelyet azért tanúsított, hogy Ön, kedves olvasó, ne érezze becsapva magát, ha a könyv végére ér. Nem szépített semmit, nem cukormázzal leöntött öndicséret kapott itt helyet. Paudits nem igyekezett hibátlannak beállítani magát, és nem titkolt semmit. Bár tehetsége, és az, amit a színház világában elért, talán felhatalmazná arra, hogy kissé rózsaszínre fesse saját nimbuszát. Nem tette. Olyan dolgokról vallott, amelyekről eddig még soha, senkinek. Magánéletéről is, amiről valóban keveset tudhattunk.