A gránitoroszlán [antikvár]

Előszó A Strobl-család hagyományaihoz híven a család történetét a magam részéről is tovább jegyezni kívánom. Az első ilyen természetű történeti bejegyzések a családi bibliákban találhatók nagyapám, Stróbl József és kisebb részben a gyermekei részéről. Családunkban a képzőművészet terén Édesapám, liptóújvári Stróbl Alajos, szobrászművész és főiskolai tanár ért el rögzítésre méltó eredményeket, és ezért a történetet az Őrá való visszaemlékezésekkel kezdem el. A művészettörténeti irodalom viszonylag keveset foglalkozik Stróbl Alajossal. Össze-fíiggő munkaként Szuchy Tibor művészettörténeti vizsgadolgozata és Henszlmam Lilla „Magyar Mesterek" sorozatban, 1955-ben megjelent könyve foglalkozik elsősorban Stróbl Alajos művészetével. Egyéb Stróbl Alajossal foglalkozó tanulmányok, kézikönyvek, összefoglaló művek, folyóiratok és napilapok cikkei stb. a hivatkozott munkában, mint források felsorolva megtalálhatók, bár teljességre a gondos elkészítés dacára nem tarthatnak számot. A két említett munka - művészettörténeti munkáról lévén szó - elsősorban Stróbl Alajos művészeti múltját kutatja és kísérli meg magyarázni. Mint embert, csak hiányosan tudják e munkák Strobh ábrázolni. Személyesen egyik sem ismerte öt, és csak bemondások, hivatkozott tanuhná-nyok, cikkek, hírlapi közlemények segítségével tudtak róla, mint emberről képet alkotni - a kevésnek mondható kortársi közleményeken kívül. A korszellemnek megfelelően az ún. Rá-kosi-időkben, 1955-ben megjelent Henszlmann-könyv ezen felül nem fedi teljesen - kétségtelen sok igazsága mellett is - Stróbl Alajos szellemét és felfogását. Bár Stróbl Alajos sok tekintetben „forradahni művésznek" vallotta magát, mégsem jellemzik őt jól a könyvben leírtak. Már Henszlmann könyvének megjelenése után is elhatároztam, hogy családi használatra és az asztalfiók számára megírom visszaemlékezéseimet egy kicsit Stróbl Gusztáv nagybátyámhoz hasonlóan, akit személyesen - korán bekövetkezett halála miatt - nem ismertem, és csak a német nyelvű leírását ismerem családunkról kb. 1880-ig. Elhatározásomat még aktív mérnök koromban tett követte, és az ötvenes évek közepén „Meredeken a csillagok felé " címmel Stróbl Alajos születésének körülményeiről írtam néhány oldal, kissé regényes történetet. A családban bekövetkezett változás következtében feljegyzéseim abbamaradtak. Az 1967-ben bekövetkezett nyugdíjazásom után kedvenc időtöltésemmé vált a családtörténet kutatása és ezen belül Stróbl Alajos személyével való foglalkozásom. További adatokat gyűjtök életéről, bárhol is legyenek azok elérhetők. Családi hagyományként örökölt fényképező szenvedélyem, sztereó-fotografálásom a régi képek begyűjtésével és feldolgozásával szinte naponta új meglepetéseket okoz nekem. Külföldi levelezésemmel is érdekes, Stróbl vonatkozású események tárulnak fel előttem. Olaszországban, 1967-ben tett utam során Carrarában kutatva Stróbl Alajos emlékét, érdekes dolgokat találtam és történeteket hallottam. Mindezekről ebben a munkában fogok - ha a Gondviselés engedi - beszámolni.