"A magyar Rousseau?" [antikvár]

NÉMETH LAJOS Benedek Péter művészetéről Benedek Pétert nem kell felfedezni, művészete nem ismeretlen, a művészettörténetírás már régen felfedezte művészetének értékeit. Többen foglalkoztak művészetével, az újabb szakirodalomból elég csupán Bánszky Pál, Mihály Ida, Szabó Júlia írásaira, Moldován Domokos értő interjújára utalni. Visszamenőleg is idézhetnők az értő írásokat, hiszen korábban is sokan felfigyeltek művészetére - bár tudjuk, hogy a szakmai odafigyelés még nem azonos a méltó értékeléssel. Tény azonban, kiváló írók, művészetkritikusok nevét sorolhatjuk azok között, akik írásaikban rögzítették, hogy fontosnak tartják Benedek Pétert. Szabó Lőrinc, Móricz, Tersánszky vagy a műkritikus Kállai Ernő neve fémjelzi, hogy kiváló intellektusok voksoltak művészetének értéke mellett. Ám ha végigolvassuk a Benedek Péter művészetéről szóló irodalmat, meglehetősen vegyes kép alakul ki, az érdemleges megállapítások mellett jócskán találunk ideológiai indíttatású okfejtéseket, mikor is Benedek Péter eredendő realizmusát valamiféle „paraszti őserő" megnyilvánulásának minősítették, vagy pedig mint „őstehetséget" az avantgárd törekvésekkel szemben próbálták kijátszani. Természetesen e vélemények értelmezéséhez figyelembe kell vennünk azt a közeget, amelyben a Benedek Péter művészetét elemző írások születtek, azaz a két világháború közti magyar művészetkritikai, kulturfilozófiai gondolkodás realizmus-képét, paraszt „image"-át. Tudjuk azonban, hogy különösen ez utóbbi ugyancsak összetett volt, hiszen keveredett benne a népi írók szociológiailag megalapozott parasztképe a századforduló korában egyre erőteljesebbé váló parasztmítosszal, az egyszerre tudományos és fantazmagóriás népkarakterológiai vizsgálatokkal, a gyöngyösbokréta giccsbe hajló népművészet-értelmezésével. Egyértelmű, hogy a kritikák nem Benedek Péter művészetéből indultak ki, hanem külsődleges prekoncepciók szerint közelítették meg életművét. Természetesen e bírálat nem vonatkozik a valóban kompetens írásokra, hiszen a kritikákban számos remek észrevétel, időtálló megállapítás is található, valóban meggyőzően elemezték, hogy miben tér el Benedek Péter szemlélete és művészete a „naiv" művészek apostoláétól, a „Finánc Rousseau"-étól, gyöngyházszínű koloritja