Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Albrecht Dürer születésétől ötszáznál is több év választ el (1471. május 21-én született Nürnbergben). Ez a fél évezred tűnhet hosszúnak vagy rövidnek, attól függően, milyen szemszögből vagy éppen milyen hangulatban szemléljük. Ha rövidnek érezzük, nem is tűnik lehetetlennek, hogy Dürert megértsük, és képzeletben elbeszélgessünk vele. Ha hosszúnak találjuk ezt az időt, akkor Dürer kora, világa, tudata oly távolinak tűnhet, hogy bármiféle párbeszédet lehetetlennek érzünk.
Dürer volt az első festő, akit lenyűgözött önnön arcképe. Előtte senki nem festett annyi önarcképet, mint ő. Legkorábbi művei közt is találni önarcképet: tizenhárom évesen már lerajzolta magát ezüstvesszővel. Ez a rajz arról tanúskodik, hogy alkotója csodagyermek volt, valamint hogy saját megjelenését izgatónak és lebilincselőnek találta. Ez nyilván nem kis részben annak köszönhető, hogy teljességgel tudatában volt önnön zsenijének. Minden egyes önarcképéről büszkeség sugárzik. Mintha mindegyik mesterművének fontos alkotórésze volna a géniusz tekintete, melyet a saját szemében fedez fel. Önarcképei ezen a ponton tökéletes ellentétét képezik Rembrandt önarcképeinek.