"Az igazi művészet egyetemleges" [antikvár]

Előszó Jelen munkával Teles Ede szobrász- és éremművésznek kívánok emléket állítani nem művészettörténeti igénnyel. Egyrészt megközelítőleg szeretnék hiteles képet adni a művészről, többek között családom emlékezéseinek segítségével. Másrészt felidézni egy letűnt kor hangulatát, nemes törekvéseit, nehézségeit, hogy azok ne legyenek végképp az enyészeté. E kettős megközelítés mellett még néhány alapvető motiváló tényezőt is meg kell említenem. Édesapám - Horánszky Nándor ideg- és elmeorvos -terjedelmes emlékirataiban részletesen olvashattam nagyapám, Horánszky Lajos 1919-ben alakult baráti társaságáról, a Budai Aurora Körről. (Továbbiakban Aurora vagy Aurora Kör.) Ennek hűséges tagja volt Teles Ede is. Az emlékiratok olvasásakor felidéződött bennem, hogy - életének utolsó esztendejében - Édesapámmal együtt meglátogattuk őt. Akkor én kilencéves voltam. Betegeskedett ugyan, ám kedvesen és barátságosan fogadott minket Alkotás utcai hangulatos otthonában, melyről ma is szép emlékeket őrzök. Hozzám is volt néhány kedves és érdeklődő szava. Ez a látogatás egyben családunk búcsúja is volt az életből távozni készülő öreg művésztől, baráttól. Édesapám írása indított arra, hogy a családi levéltárban fellelhető Teles-leveleket elolvassam, és más emlékeket, adatokat is felkutassak. Ennek eredményeként elhatároztam, hogy jegyzetekkel kiegészítve közreadom e dokumentumokat, s az emlékiratok vonatkozó részeit. A közléssel ízelítőt kívántam adni Teles művészi munkásságából. (1. rész.) Ezen túlmenően, még ha vázlatosan is, rendezni és más dokumentumokkal bővíteni az emlékképek adatait. így láttam