Az ördög hegedűse [antikvár]

Részlet a könyvből: A genovai temetőben. A garabonciás szél megzörgette a temető falára felkúszó repkényeket, megborzongatta a karcsú píniákat és a ciprusok ágait. A kavargó ködfoszlányok között kékes holdfény hullt a genovai temető fehér szobraira, a mohos sírköveikre és a régi, fekete keresztekre. A szelíd égi fényből jutott a tengernek is; a hullámok csillogva gördültek a part felé és fehéren porlódtak szét a sziklákon. A szél zúgásába és a hullámok morajlásába egy hegedű panaszkodó hangja vegyült... Kimondhatatlan bánat, fájdalom és kétségbeesés sírt az éjszakai muzsikában. A temető vasrácsos kapujánál sötét árnyak mozgolódtak. Fekete köpenyek lebegtek a szélben és a holdfény fakó arcokat világított meg. A magas, fekete kapun tompa arany betűkkel egyetlen szó ragyogott: „Feltámadunk!"