Az udvariAS fényképész [antikvár]

r Kincses Károly: flz^udüűriflS fényképész Elsőszó A biográfia író gyakran kerül olyan helyzetbe bizonyos ideig tartó, erősen célirányos munka után, hogy azt hiszi (némi joggal): választott személyéről lassan többet tud, mint saját magáról és családjáról. így jártam most Rónai Dénessel, miután majd egy évtizeden keresztül kutattam múltját, néztem meg rengeteg lapot, melyben valaha is publikált, vagy írtak róla igazat vagy mesét, mellesleg láttam több ezernyi fényképét, jártam a nyomában könyvtárakban és levéltárakban, találkoztam olyanokkal, akik még ismerték, s velük beszélgetve, mindent összeverve, lassanként összeállt róla a kép. Amely mennyiségénél fogva, feljogosít arra, hogy könyv formában megjelentessem, érvényes megállapításokat tehessek életét, munkásságát illetőleg, de ahhoz mégis kevés, hogy bonyolult személyiségét igazán meg is értsem. A rengeteg tény, adat, összefüggés ellenére (sőt bizonyos fokig, ennek köszönhetően) sem jutottam Rónai személyiségének megfejtő kódjához. Lehetetlen pontos és egzakt választ adni arra, ki volt ez a nagyon összetett, bonyolult személyiség, akivel hosszú élete során oly sok minden megtörtént. így kénytelen-kelletlen belenyugodtam: a monográfia írójának nem is feltétlenül ez a dolga. Ha nem ez, hát mi? Talán az a feladata az életrajzírónak, hogy megpróbálja elhelyezni őt és munkásságát a magyar és az egyetemes fotográfia szövevényes struktúrájába. Talán még az is, hogy az ővele nálamnál kevesebbet foglalkozók számára hangyaszorgalommal összegyűjtsem, mi minden történt vele születésétől haláláig, vagy még tovább is. Rengeteg az adat, s ez bizony nehéz feladat elé állított, mert a felbukkant temérdek helyet, nevet, évszámot ő maga és kortárs, vagy későbbi méltatói a valóságoshoz képest még legalább a négyszeresére felduzzasztották. Hálátlan feladat sorba rakni a források adta eseményeket, majd racionális elmével kiszámolni, mi az, ami megtörténhetett a valóságban, és mi lehet az, amivel csak megtoldották, felnagyították, kipótolták az eseményeket. Ezért a korábbi monográfiáinktól eltérően, most egy szigorúan kronologikus formát választottam, mert ezzel lehetett leginkább elejét venni annak a rengeteg téves adatnak, mesének, legendának, amelyek fényképészünk életét át- meg átszőtték, s azóta minden róla író, beszélő kész tényként kezeli. Pedig ha valaki veszi a fáradságot, és pontról pontra átnézi az egyes források adatait, leheteden rá nem jönnie, hogy egy ember életébe ez bele sem férhet, nem lehet valaki egyszerre Lumiere tanítvány és szegedi fényképész, miközben Egerben van műterme, és mindeközben hosszabb tanulmányutat tesz Nyugat-Európában, és még ezeken felül csinál valami kiemelkedően fontosat, mondjuk a szakirodalomban, és természetesen mindezt egyazon időpontban. Ezért választottam műfajául a róla szóló írásnak a rekonstruált határidőnaplót. Ebben utólag, halálát követően több mint negyven évvel