Barabás Miklós/Ferenczy Károly/Madarász Viktor élete és művei/Pheidias művészete [antikvár]

Barabás Miklós 1835 nov. 8-án telepedett meg Pesten, éppen abban az időpontban, amikor a forrongó fővárosban úgyszólván minden művelt magyar sóvárogva várt egy jeles hazai festő tehetséget. A legjobbak felfogását eléggé megismerjük Vörösmarty szavaiból: Kifejlett irodalom 's művészet nélkül nincs nép, melly a' nemzet magas nevét megérdemlette volna." Irodalma volt már a nemzetnek. Az 1817-ben megalakult Tudományos Gyűjtemény" s a nyomában 1822-ben keletkezett Auróra" mindinkább maguk köré vonták a fiatal tehetségeket, bátorítottak minden komolyabb törekvést s mind intenzivebbé tették az irodalmi életet. 1830-ban megindult a Jelenkor" és a Kritikai Lapok". Fiatal, tevékeny férfiak állottak e nagyfontosságú vállalkozások élén : Toldy, Vörösmarty és Bajza. 1831-ben a Magyar Tudós Társaság" is végleg megalakult. A vezető irodalmi férfiak munkabírása és buzgalma szinte határtalan volt: az önálló magyar kultúrát akarták megteremteni. Érdeklődésük mindenre kiterjedt, költészetre, irodalomra és tudományra egyaránt. Új szókat gyártottak, hogy a nyelvet minden gondolat kifejezésére alkalmassá tegyék s az irodalomban főleg azokat a műfajokat művelték, melyek nálunk addig hiányzottak, külföldön pedig leginkább divatoztak. Soha annyit nem fejlődött a nemzet műveltség dolgában, mint ebben a két évtizedben, soha annyi nagyjelentőségű kezdeményezés nem történt, mint akkor. Csak a művészet ügye látszott még megoldhatatlannak. Pedig már a 18. század óta meglehetősen nagy volt a művészeti szükséglet Magyarországon.