Bartók [antikvár]

Nyílegyenes ösvénynek nevezik az archaikus-szakrális Tibet legmagasabbrendű szellemi útját, amelyen a megalkuvást, az előítéleteket nem ismerő kiválasztottak juthatnak csak előre - a tökéletes éberség állapota felé. Ilyen "nyílegyenes ösvény" Bartók Béla életútja is. A zenetörténelemben páratlanul álló hősi küzdelemmel törte át magát kora előítéletein és - önmaga fölött ítélve, önnön előítéletein is. Minden műve ítélet egy korábbi műve fölött - a sértett visszautasítás hangján felelt mindenre, ami ezt a példátlan arányú művészi és emberi kibontakozást nem tisztelte. Minden egyes művét a továbblépés kényszere dobta ki belőle; egész alkotó erejét-ihletét összpontosította egy-egy művére, mely leggyakrabban egész korszakot világít be a modern zene történetében. És mégis: Bartók számára abban az európai zenetörténelemben, amely - Palestrinától Debussyig - zeneszerző egyéniségeken át foglalható egyetlen kultúraívbe, nincsen hely. Önmagát helyezte e körön kívül: átfogta az egészet, magáévá tette és ezzel túl is emelkedett rajta, fölébe került, meghaladta.