Bob Dylan [antikvár]

HARMATOS ÖKÖRSEGMilyen ismerős kép! Magányos fiút ábrázol. A nyakában egy szál gitár, és énekel. Valamilyen nyelven, valami fontosat.Ki ez a Magányos Fiú?Körülbelül húsz éve már, hogy - legalábbis ami a fehér rockzenét és határterületeit illeti - csak olyasvalaki lehet, aki ismeri Bob Dylant.^ ^agy esetleg utánozza is. Vagy maga Bob Dylan.Annak pedig, hogy ezt a mondatot leírtam, harminc éve. És harminc év alatt nemcsak öregszik, hanem okosodik is az ember. En például nem csupán könyvem hősének három további évtizedéről tudhattam meg ezt-azt (plusz dylanológia, plusz recepció, plusz a világkultúra alakulása, el egészen az irodalmi Nobel-díjig), hanem a messzi múltjáról is annyit, amennyiből minimum egy újabb könyvet lehetne most írnom. Sőt kellene, ha vén fejjel úgy vélném, hogy egy komoly könyvnek (amilyenből azóta rengeteget megírtak már) Bob Dylan csakis a tárgya lehet, a hőse nem. De nem vélem úgy. Ráadásul az sem biztos, hogy komoly könyv ez; az 1986-os kiadás alcíme éppenséggel nagyon is komolytalan célzattal nevezte - urambocsá! - regénynek. Nézze hát el az olvasó, hogy úgy döntöttem: apróságokat, némi lábjegyzetelést és egy zárófejezetet leszámítva, inkább nem is nyúlok a régi szöveghez.