Boros Lajos [antikvár]

a TÖKÉLETESSÉG VÁGYA A világ létdolgainak metafizikája és a dolgok fizikai valósága egymástól nem elválaszthatók. Életünk lét-érzékelői sajátossága érzékszerveink működésének egyidejű összfelfogóiságával van kapcsolatban. Mint emberi-lelki jelenség. (B.L. jegyzeteiből, elmélkedéseiből) Méltónak lenni a teremtéshez! Emberi mivoltunkhoz! A feladathoz, mely ránk méretett, s a mienk! Mely az Enyém is, ha művésznek, azaz: alkotónak érzem, vagy akarom érezni magam! Meg kell küzdenem érte, vele. Örök vágy! Igaz vágy! Csodálkozzunk rá a teremtett mindenségre! Univerzum. Makro és mikrokozmosz. Csillagvilágok fénylő tábora, naprendszerek és galaktikák. És: parányi részecskék, atomok - mint egy-egy pici naprendszer -, molekulák: galaktikák. A festő szavaival: A makrokozmoszt működtető eszmék elvi szabályai, egyszóval: törvényszerűségek, melyek az ember mikrokozmoszt valóságával azonosságban jutnak érvényre. (A művész jegyzeteiből, elmélkedéseiből)1 Születés és halál. Csillagok születése és elhalása, fajok, emberek érkezése és távozása, s közben a folyton folyvást ketyegő idő. A modell ugyanaz. És a törvény is ugyanaz. Egymást kiegyensúlyozó vonzás és taszítás, plusz és mínusz egymást fogva tartó ereje. S az egész együtt: a Mindenség Vagy más, közelebbre tekintő pontról nézve: Nappalok és éjszakák. Felkelő és lenyugvó nap. Erdők és mezők, fény és derű, esők és szelek. Viharok. Vagy a mocorgó csend. Élő és élettelen világ. Föld, melyen valahol egy táj, síkság vagy hegyvidék, falu vagy város, egy otthon. 1A művész sokat elmélkedő típus volt, elmélkedéseiből száz oldalakra menő anyagot hagyott hátra. Legtöbbször naplószerűen keltezte, hogy az adott anyag mikor keletkezett. Az elkövetkezőkben ahol ez szerepel, a keletkezés idejét (is) jelezzük.