Cézanne és a XX. század konstruktív művészete [antikvár]

Ennek a tanulmánynak egy vetített képes előadás szolgált alapul, melyet először 1939 november 30-án a Zeneakadémia kistermében tartottam. Az eredeti szöveget sokhelyütt gyökeresen átdolgoztam, márcsak annál az oknál fogva is, mivel a reprodukált művek közül 33 nem szerepelt az előadáson. E tekintetben különösen azt tartottam figyelemreméltónak, hogy az új képes anyag nagyobbik fele magyar eredetű. Huszonkét reprodukció bizonyítja, hogy a Cézanne-hoz fűződő konstruktív stílusfejlemények, miként európaszerte, az új magyar művészetben is milyen jelentősek és teremtő erejűek. Tudom, hogy Cézanne és az általa elindított fejlődés csak egy részét teszi korunk csodálatosan gazdag és szövevényes művészetének. De ez a rész egy származástanilag és morfológiai szempontból folyamatosan összefüggő, hatalmas, szilárd stílusterületet alkot, melyet tömör struktúrájánál fogva jogosan tekinthetünk az új művészet gerincének, alapkőzetének. Ehhez a masszívumhoz képest a formailag kötetlenebb, inkább érzékletes valószerűségre vagy romantikus sejtelmekre és szürrealisztikus jelképekre irányuló művek világa szeszélyes festői és plasztikai vegetációnak mondható. Ez a gyönyörű, színes vegetáció inkább képzeletünket izgatja és költői kalandozásra csábít. A XX. század konstruktív művészete viszont szigorú, tárgyilagos rendszerezésre kötelez. Tanulmányomban erre a rendszerezésre tettem kísérletet, olyan átfogó szemlélet alapján, aminővel eddig tudtommal még senki sem próbálkozott a művészeti irodalomban.