Chaplin civilben [antikvár]

A cannes-i Casinóban ültem. Egyszerre az a lázálom-érzés fogott el, hogy a őrültek házában vagyok, ahol a szegény bolondok fehér, sárga és kék zsetonokat tologatnak zöld asztalokon, amíg az a vércseképű ember, hosszú elefántcsont-gereblyével, be nem söpri a felgyűlt rakásokat. Én nem játszottam: magam sem tudtam, voltaképp mindek jöttem be. Odakin a márciusi szél simogatta az újonnan kiserkedt virágokat és aztán nekieredt a végtelen tengernek... Nekem is inkább vele kellett volna tartanom. De ott maradtam; ültem elzsibbadtan a fülledt játékteremben, ahová az arany láza odasodort a fiatalság közé egy csomó viaszlárvát, - mintha valami múzeumból szöktek volna meg. A zöld asztalon vénséges, vértelen ujjak váltakoztak izmos öklökkel és piroskörmű fehér kezekkel, amik mind konokul vívták harcukat a végzettel.