Csete György és Dulánszky Jenő [antikvár]

Akantusz Bevezető Seffimina Simanetta Vespucci Palazzo Contarini dal Bovolo San Patei-nian, Calle della Vida, 4299 Venezia Italia Simonetta! Szinte repültél, mint egy Botticelli-modell, hogy mielőbb fent légy a kilátó teraszán a kertben. Emlékszel, kislányom? Az igazság az, a Piazza del Popolót Pogány Frigyes, a tisztelt és szeretett professzor minden ékesszólása ellenére se szerettem, de Téged igen. Ezért aztán kapaszkodom a kanyargós kerti úton felfelé utánad tovább. Jócskán lemaradtam. Itt a magasra nőtt pineák alatt kellemes hűvös van, nem úgy, mint alattunk, a paparazzikkal súlyosbított, zajos, forró római katlanban. A fák tövében körül, tömören, zöld nagy leveles bokrok, mint az otthorú tormatövek a hátsó árnyékos udvaron, a málnás előtt, ahová csipegetni meg bújócskázni jártunk. Ott volt a bunker is, de már senld nem jött légoltalmi gyakorlatra. Simonetta! - kiáltom -, milyen növények ezek? -Nem tudod? Akantuszok. Pedig mennyit rajzolgattuk Hajnóczynál levelekkel ékes oszlopfejezeteket! Dór-ión-korinthoszi. Ezt a fegyelmezetienebbnek tűnőt szerettem jobban. Amikor az oszloptörzsre felkapaszkodik a borostyán, szinte megelevenedik a kő. Most már tehát tudom. Negyven éve diplomáztam, idő kellett megtudni ilyen alacsony sorból milyen magasra lehet feljutni. Megértem a korint-husbeliekhez (éppen oda!) írt mondatokat is: „Mert a' mellyek mibennünk e'kesse'gesek, azoknak nem szükség az ékesség: de az Isten így mértékelte a' testet mind egyetembe, hogy a' melly tisztesség nélkül való volna, a7i7iak nagyobb tisztességet adna." (Pál I lev. 12/24. -Károli Gáspár fordításában) Drágám! Nem róttál meg, jó tanítónőm vagy. A Capitoliumról leereszkedünk a Forum Romanumra és végigbodadozunk a kétezer éves macskaköveken, a diadalmenetek útján, a Titus-ívnél jobbra felsétálunk a Palatínusra, ahol megszületett a birodalom, és mi maradt belőle? Csak kövek. Akantuszos oszlopfő a földön. Hol fent, hol lent. Körülötte az Acantus longifolius burjánzó eleven zöldje él tovább, az építészettörténet lélektani problémái hidegen hagyják. A Giardiniban újabb, virágzó növényre lelek, de erről már Neked se szólok. - Háládan vagy - mondod. Le sem írom, rnert ahogy én a Biennále bokraiból gyűjtöm be az évente szükséges babérlevél-szükségletemet (laurus Ha a mezőn utolér az alkony, oszt szögény fejednek nincs hova lönnöd, kuporoggy lé, magad körül körbe, mind a tíz ujjaddal vagy a bicskáddal kapard ki a fődet, amég belegömbölyödve, akár a csikasz, nem láccol ki beltíle. Aztán vág egy kéve nádat, oszt sorjába állícsd a gödör szélire. Csatold lé a derékszíjadat, oszt kösd átfont a nád konty át, hogy szét ne hulljon. Húzd lé a nadrágodat, amit elűl akassz a bejáratra. Takarózz a kabátodba! Möglátod, hogy nem vösz mög az isten hidege. a magyar éprrészet eredetmondáját szenti tibor barátom jegyezte fel hódmezővásárhely - kopács - Kökénydombon (Tiszai kultúra: Kökénydomb, Kr. e. 3000, Gorzsa-halom, Ke. e. 5000.) Simmettával Veleméhen 2000. tavaszán