Dankó Pista [antikvár]

Részlet a könyvből: A pacsirták kótája A petrovsziki parkban fenséges pompával csillog a fény. Csiszolt üveggömbfejekből a gázlángok özönnel siklatják elő a sugarat. A muszka cár nyári kastélya előtt feszesnadrágú és merevmellű orosz generálisok hajlonganak. Feltornyozott hajú hölgyek csupasz vállai és meztelen karjai incselkednek az egyenruhás hódolókkal, Szívbomlasztó zenére sokszínű népkavargás keringél. A katonazene buffogó ütemeit tapodják lakkcsizmák és lakkcipők. Itt egy piros folt kering egy zölddel. Amott egy kék a sárgával. Lila a fehérrel. Fekete a rózsaszínnel. Hogy örülnek ennek az ordító tarkaságnak egy kubista festő! Vászonra foltozná a színeket, keresne hozzá valami jó címet: "Cirokvágás az Uralban." Pedig e képnek nincs szüksége címre. A színek pompája komoly parancs minden kis árnyalatában, vonalában. Megfontolt, öreg koponyák eszelték ki évszázadok féltett hagyományaira építve az orosz hadsereg egyenruháját. És évszázados udvari szokás méregette a hölgyvállak kibuggyanásait.