Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Kevés olyan alkotó van a magyar művészetben, akiről elmondható, hogy életműve a korát meghatározó, a szó legpontosabb értelmében véve is korszakalkotó életmű. És kevés az olyan alkotó is, akinek életmű-kiállítását minden túlzó dagályosság nélkül lehet bemutatni a "művész és kora" cím alatt. Derkovits Gyula azonban ez a művész. Olyan művész, aki életének rövidre szabott negyven éve alatt nemcsak megérezte korának, az 1920-1930-as éveknek egyetemes sorsproblémáit, hanem zseniális módon találta meg a legmodernebb, legeredetibb kifejezési eszközöket is az ábrázolásukra.
Egyén és hatalom viszonya, a művész feladata és hivatása a diktatórikus tömegtársadalmak kialakulása idején, a 20. század első évtizedeiben az egyik legégetőbb emberi és művészi problémának tűnt. Szigorúan művészettörténeti szempontból pedig Derkovits művészetének az a nagy kérdése, hogy hogyan lehet a baloldali avantgárd utópisztikus elvontságán túllépve, sőt, azt meghaladva, vagy akár elkerülve, komoly, modern, elkötelezett és nagy művészetet létrehozni. Mint minden nehéz kérdésre, erre is egyszerű a válasz: vissza kell térni a művészet ősi és igazi problémájához, az ember ábrázolásához. Derkovits festészetének középpontjában az ember áll..."